A demokrácia kultúrája leginkább azzal mérhető, hogyan bánik a társadalom a kiszolgáltatott, bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetbe került emberekkel. Az Európa Tanács alkotmánya kimondja: társadalmi integrációval a közösség kötelessége biztosítani az emberi méltóság megőrzését. Ez azonban csak úgy őrizhető meg, ha a fogyatékossággal élők számára is biztosítjuk az alapvető emberi jogokat, a szociális biztonságot, a foglalkoztatás lehetőségeit. A munka, mint anyagi és társadalmi haszonnal járó tevékenység, érték, amelynek elvesztése önmagában is traumatikus élmény. Megfosztja az egyént számos szükségletének kielégítésétől, és itt nem csak a fiziológiai szükségletekre kell gondolnunk, hanem például olyan egyéb alapvető emberi igényre is, mint a közösség, a valahová tartozás igénye. A legtöbb ember számára a munkatársak jelentik a napi társas interakciók legnagyobb részét, a személyes kapcsolatrendszer alapjait, így a munka elvesztése az anyagi biztonság megrendülése mellett, az interperszonális lehetőségeket is jelentősen szűkíti. A másik fontos szükséglet a környezet rendezettségének, egyértelműségének és az idő strukturálásának igénye. Ha a megszokott tennivalók nem osztják fel a napot, a kitöltetlen szabadidő lényegesen megnövekszik, ami a feleslegesség érzését indukálja.
Szerző: Nagyné Zölde Mónika
Címszavak: szöveggyűjtemény, megváltozott munkaképesség, fogyatékosság, egészség, komplex minősítés, rendszer, szakvélemény, fejlesztés, szakértői tevékenység, foglalkozási rehabilitáció, foglalkoztatás
